Engedményezés

Engedményezéskor a nyitott alapbizonylaton lévő követelést egy harmadik félnek eladjuk. A bizonylatok ilyenkor nem egymással szemben, hanem egy háromoldalú kapcsolattal záródnak le.

A bizonylat rögzítésekor a kompenzációhoz hasonlóan kell eljárnunk. A különbség annyi, hogy hozzárendeléskor nem csak egy partner, hanem az összes partner nyitott bizonylatai közül válogathatunk.

Faktoring

A faktoring egy speciális engedményezés, melyben a bank a vevői követeléseink fejében biztosít hitelt. Az általános hiteltől eltérően itt nem egy vagyontárgy, hanem a konkrét, számlákkal alátámasztott követelések adják a hitel fedezetét. Sajátossága, hogy a fedezet nem a törlesztés elmulasztásakor, hanem már a hitelnyújtáskor a bank rendelkezése alá kerül (tulajdon átruházással). Speciális esete a „visszterhes faktoring”, amikor a bank a kockázatot nem vállalva egyoldalúan visszaadhatja a ki nem fizetett számlát.

A faktoringot az egyes bankok eltérő módon kezelhetik. Előfordulhat, hogy a különböző jogcímű ügyletekről összevont tájékoztatót küldenek, mellyel megnehezítik az események könyvelését, így akár egyetlen bizonylaton szerepelhet a faktorszerződés (számlák befogadása, átruházása), valamint a különböző szerződésekhez tartozó pénzforgalmi kimutatások és költségszámlák.

1) Követelések átruházása

A elküldött számlalistából a bank kiválogatja azokat, melyeket fedezetként befogad, és megadja, hogy mekkora összegű hitelt tud a számlák ellenében nyújtani. Ezzel a vevőkkel szembeni követelésünk megszűnik, helyette a banki (egyéb) követelésünk lesz. Az átruházásról a számlákon szereplő vevők is tudomást szereznek valamilyen formában.

Rögzítése:

• Létrehozzuk a faktorszerződést, melynél a partner a bank, az összeg az átruházott számlák összesített végösszege, dátum a bizonylat kelte.
• A faktorálási bizonylaton szereplő befogadott számlákat hozzárendeljük a bizonylathoz. Visszterhes faktornál 0-s értékeket adjunk a kapcsolatnak, hogy az eredeti számlák nyitottak maradjanak

Könyvelése: a vevői követelés csökken, az egyéb (banki) követelés nő.

2) Hitel, azaz a követelés ellenértékének átutalása

A bank általában két részletben (egy előleg és egy elszámolás) utalja át a követelések ellenértékét, mellyel szabadon rendelkezhetünk. Általában a számlák átruházásával egy időben történik.

Rögzítése:

• Importáláskor a pénzmozgások között megjelenik (vagy felrögzítjük) a banktól a számlák ellenértékeként előlegbe átutalt összeg.
• Az összeget hozzárendeljük a faktorálási bizonylathoz. Az utalást szét kell bontani a faktorszerződés szerint.

Könyvelése: pénzeszköz nő, egyéb (banki) követelés csökken

3) Banki költségek rögzítése

A bank a követelés átutalt ellenértékéből levonja a szolgáltatás díját különböző jogcímeken (faktordíj, kamat, stb.). Ezek a tételek hasonlóak más szállítói költségekhez, különbség csak annyi, hogy ezek a faktorszerződésben szereplő számlákhoz kötődnek. A rögzítés nehézségét is ez adja, mivel a tételeket azokhoz a szerződésekhez kell rendelni, ahol az adott számla szerepel.

Rögzítése:

• A bejövő naplóba felvesszük a faktorálás költségeit (faktordíj, számlakezelés stb.), ahol a partner a bank.
• A bizonylatot hozzákapcsoljuk az eredeti faktorálási bizonylathoz. A költségeket faktorszerződések szerint szét kell bontani.

Könyvelése: az általános bejövő költségek szerint

Faktorszámla lezárása

A faktorszámlához hozzákapcsolható bármilyen vevői követelés és a bank által kibocsátott szállítói számla és pénzmozgás. A faktorszámla akkor lesz lezárva, ha a hozzárendelt bizonylatok együttes összege nulla.